Szombaton este a Vasvirág Hotel adott helyet a tizenkettedik farsangi mulatságnak, amelyet Szvorák Katalin nyitott meg: szóval és énekkel.

A Liszt-díjas népdalénekes és előadóművész, Szvorák Katalin január 19-én a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban lépett föl, 20-án Nagykárolyban egy könyvbemutatón, aztán Szatmárnémetiben a székesegyházban. Január 22-én Nagykovácsiban énekelt, 24-én a Zeneakadémián tartott mesterkurzust, a január 26-a pedig már a Soltis színház bálján találja: örömmel vállalta el a farsangi mulatság megnyitását.

De előbb Benkő Ági és Zimbiecki Dóra teremt hangulatot: kecses indiai táncosnők képében érkeznek, hajukban lótuszvirág, kezükben pirosló mécses (virág az is). A mozgásművészet más módon is jelen van ezen az estén: Szvorák Katalin férje, Repiszky Tamás (egyébként régész) társszerkesztésében nemrég jelent meg a szellemileg pezsgő múlt századforduló kiemelkedő művészegyénisége, Madzsar Alice életét végigkísérő kötet. Madzsar Alice Repiszky Tamás dédnagymamája volt, és természetesen számon tartják az OSZK színháztörténeti tárában is, amelynek vezetője, dr. Sirató Ildikó szintén hazajár a Soltis színházhoz: eljött a bálba is.

Szvorák Katalin személyes hangvételű báli megnyitó beszédében hangsúlyozza, hogy válság idején van igazán nagy szükség a kultúra megtartó, élményszerző erejére - így például a Soltis színház elhivatott tevékenységére -; jó volna, ha ezt a döntéshozók is észrevennék. Azzal folytatja, hogy a farsang az egyház szerint sokáig tiltani való ördög ünnepe egyrészt a tavaszváró mulatságok korszaka, másrészt hagyományosan alkalom a párválasztásra. A társulat fiatal tagjainak is azt ajánlja, ismerkedjenek, keresgéljenek, mert most még talán távolinak tűnik, de hamarosan itt lesz a családalapítás ideje: a családnál fontosabb bázis az ember életében nem létezik. (Közbevetőleg: a Soltis színház és elődje, a Sitkei Színkör több házasságszerzésben működött közre.) Szvorák Katalin aztán leengedi a mikrofont: énekesként nincs rá szüksége, hangja betölti a rendelkezésre álló teret. A felvidéki Losoncon született, egyetemistaként került Budapestre, úgyhogy most is felvidéki népdalokkal készült: a farsanghoz illő, finoman szókimondó huncutsággal.

A Soltis színház vezetője, Nagy Gábor a pezsgős koccintás és a vacsora előtt köszönetet mond a társulat támogatóinak, aztán magukért beszélő számokkal támasztja alá a 2012-es évet: a társulat összesen (itthon és külföldön) 164 előadást tartott, mintegy 23 ezer főnyi közönség előtt. Tegyük hozzá: folyamatos létbizonytalanságban, miközben zsinórban zsebelte be a szakmai sikereket. Idézzünk föl most kettőt: a kaposvári Nemzetközi Gyermek- és Ifjági Színházi Biennálén az Álomevők Deák Varga Rita rendezése elnyerte a legjobb mozgásszínházi előadás díját, a nyíregyházi Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztiválon a Csongor és Tünde rendezte Somogyi István kapott nagydíjat.

Az evangélikus gyülekezet jótékonysági estjéről érkezik Fehér László polgármester, aki köszöntőjében egyrészt arról beszél, hogy a gazdasági válság hatása sajnos meglátszik a farsangi szezonon is (kevesebben engedhetik meg maguknak a bálozást), másrészt hangsúlyozza: milyen sokat nyer a város a Soltis színház értékteremtő jelenlétével.

Aztán a színház fiataljai lépnek színre. Sipos László például drága csodalámpa helyett műanyag kannából kanyarog elő az aktuálisan hupikék törpikének tűnő mesebeli dzsinn szerepében, miközben a turbános Piller Ádám azon kesereg, hogy az Aladdin névvel nem sok eséllyel regisztrál a munkaügyi központban.