Azilum. Ez a munkacíme annak az előadásnak, amely intenzív műhelymunkával készül a celli Soltis Lajos Színházban, Vig Ágnes táncos-koreográfus-színész vezetésével; és amelynek ezekben a hetekben rajzolódnak ki a körvonalai, alakulnak ki feszültség- és csomópontjai. Ahogy Vig Ági fogalmaz a csütörtök délelőtti mozgástréning szünetében: "Most mikrojeleneteken, szituációkon dolgozunk, íveket még nem rajzolunk."

Teszik mindezt elsősorban a kontakt tánc eszköztárából válogatva. A kontakt tánc olyan kortárstánc technika, amely az érintésen, a súlyáthelyezésen alapul két vagy több táncos "improvizatív mozdulatpárbeszédében." Oldások és kötések, feszültségek, robbanások és sistergések - folyamatosan nagy figyelemben: a mindenkori másikat egy pillanatra sem lehet és szabad szem elől téveszteni.

Ezen a szürke decembervégi délelőttön a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár aulája maga is azilumnak tűnik: menedék mindazoknak, akiket valami megmagyarázhatatlan vágy hajt - valamit létrehozni. Nem mellesleg önismeretre szert tenni, átélni a feltétlen odaadás és elkülönülés, a biztonság és bizonytalanság hullámzását, lecsupaszodni és felvérteződni.

Most kétszer hármas csoportban dolgoznak. A bejárathoz közelebb Nagy Zsuzsi, Bruckner Roland és Pesti Arnold; hátrébb Vig Ági, Nagy Pepe és B. Péter Pál. És mindkét hármasnál (legalábbis az elején) egy szék. Szó nem sok hangzik el (akkor is ilyesmik, hogy "bírod?" , "tartsd meg az alsó lábamat" , "székből az emelgetésbe" stb.), de hát a kontakt technika a szavakon innen és túl szervezi és valósítja meg a kommunikációt. Talán éppen ezért érezni szabadabbnak, mélyebbnek, zsigeribbnek. Ráadásul a háromszögek a legizgalmasabbak, legsűrűbbek, a "legveszélyesebbek" minden emberi "csoportozat" között; akkor is, ha szerelemről, akkor is, ha barátságról, akkor is, ha munka- vagy családi kapcsolatokról van szó.

Az Azilum-tréning a tervek szerint tavaszra jut el a bemutatóig. Ezekben a napokban pl. az iskolai téliszünet miatt van mód az intenzív munkára (aztán majd az intenzív, éjszakába nyúló hétvégék következnek). Naponta hat, nyolc, tíz órát gyakorolnak - olyan elszántsággal, mintha az életükért küzdenének. (De hát tulajdonképpen azt teszik.) Fáj minden izmuk. Jó nekik.