Vitathatatlan, hogy Sarkadi Imre a XX. század egyik meghatározó írója.Életének utolsó drámáját, az Elveszett paradicsomot, a Turay Ida Színház 2004. január 25-én már egyszer bemutatta. Koltai János rendezte és játszotta az idős Sebők szerepét, fiát pedig Bubik István. Bubik István, aki magában hordozta Sarkadit, aki nemcsak érezte, de élte is a Sarkadi által megírt Zoltán kétségbeesett, lelki válsággal küzdő, életbe vetett hitét vesztő, cinikus figuráját. Alakítása a mai napig emlékezetes azoknak, akik látták. Sajnos az előadás sikersorozatát Bubik István tragikus 2004. november 28-ai halála megszakította. A Turay Ida Színház igazgatója akkor úgy döntött, leveszi műsoráról az Elveszett paradicsomot, mert Bubik nélkül az előadás már nem lett volna ugyanaz. Most viszont, Sarkadi halálának 50-ik évfordulóján a Színház újra műsorára tűzte Csiszár Imre rendezésében. Az idős Sebők szerepében Koncz Gábort és fia, Zoltán szerepében Viczián Ottót láthatja majd a közönség. Kitűnő színészgárda kíséri őket végig a gyönyörű, szívbemarkoló történeten: Bregyán Péter, Magyar Tímea, Schnell Ádám, Kocsis Judit, Márkó Eszter, Ömböli Pál és Tóth Judit. Őt azért hagytam utoljára a felsorolásban, mert Tóth Judit annak idején ugyanazt a szerepet játszotta, mint a mostani változatban, csak akkor Bubik István partnereként a Koltai féle rendezésben. Ő az egyedüli kapocs a múltbéli Elveszett paradicsom és a mostani között.

Remek darab, remek rendezés, remek színészek remek játékával. Talán a legszínvonalasabb darabja a celldömölki színházi évadnak. Nem tudni, a kultúrházban miért nem teltházzal ment. Talán az az oka ennek, hogy elég hosszú időn keresztül inkább csak "nevetni kell, ennyi az egész" jellegű darabok szerepeltek a műsorkínálatban. Mindettől függetlenül a darab és a színészek a nézőket magukkal ragadták. Ezt az előadás végén felzúgó taps is bizonyította.

Koncz Gábor alakítása az apa szerepében kifejezetten hiteles volt, Viczián Ottó pedig remekelt Sarkadi Imre drámájában

A műnek klasszikus felfogásban nincsen megoldása, már-már olyan, mintha szakadásszerű véget érne egy film. Az olvasó, néző fantáziájára van bízva, mit képzel a lelki szemei elé. A legfontosabb mégis, hogy a színészek fantasztikus, valamint zseniális szereplése által előadott dráma, melyet a Turay Ida Színház állított színpadra; még órákig képes volt foglalkoztatni a darab megnézőit.