A celldömölki Apáczai Kiadó tulajdonosa, Esztergályos Jenő nemrég európai rangú kitüntetést vehetett át a frankfurti nemzetközi könyvvásáron. A szakemberről tudott, hogy elkötelezett a nemzeti oktatás ügye mellett, amelynek szerinte a megalkuvás nélküli minőséget kell képviselnie. Ahogy mondta: kordivatok jönnek és mennek, de a jó tankönyv mindig marad.

A frankfurti sikerről és egy kevésbé felhőtlen témáról, a tankönyvterjesztés tervezett állani monopóliumáról kérdeztük a szakembert.

– Rendszeresen jelen vagyunk a fontosabb külföldi vásárokon, de tény, hogy a legjelentősebb a német, amely egyben a legnagyobb is. Jellemző, hogy területén tizennégy buszmegálló található... Idén a vásáron száztíz ország csaknem nyolcezer kiállítója vett részt, és több millió látogatót fogadtak. Nos, lehetett pályázni az alsó- és a felsőtagozatos, valamint az interaktív kategóriákban. Mi az alsótagozatost választva nyújtottuk be Az én matematikám című könyvet. Tizenkilenc ország pályázott még ide ötvenegy kiadvánnyal. Ebből tizennégyet díjaztak. Kiadónk az említett tankönyvvel a Legjobb Európai Tankönyv Díj elismerő oklevelében részesült (szerzője Esztergályos Jenő – a szerk. megj.). E könyvhöz készült még feladatgyűjtemény is, amely által három szinten adunk munkát a különböző képességű tanulóknak. Mi tagadás, jóleső érzés volt átvenni az oklevelet Hessen tartomány kormányának oktatási miniszterétől és a szakmai elnöktől. Amikor megköszöntük, azt mondták: ez nem őket illeti, hanem azt a kilencszáz embert, akik ezen könyveket megnézték és a győztes csapatot kihozták. Ez a nyolc országból összeálló, bíráló grémium azért már olyan súlyú, amelynek hinni lehet.

A celldömölki kiadó az elmúlt években jelentős fejlesztéseket hajtott végre. Nem csak lépést tart a korral, de – ahogy a tulajdonos mondta – igyekszik azt megelőzni. A legkorszerűbb eszközök és technológiák alkalmazása révén sok száz magyar iskolában vannak jelen, de természetesen a papíralapú tankönyveiket is forgatják a diákok. A terjesztés azonban nem zökkenőmentes, tavaly már súlyos gondok mutatkoztak. Volt olyan önkormányzat, amely nem tudott fizetni, így egyes terjesztők nem szállították le a könyveket. Mindez zavart okozott. Ebből okulva az oktatási tárca mintegy államosítaná a tankönyvterjesztést, ez viszont ellentmond a versenyhelyzetnek és a piaci szabadságnak.

Információink szerint közbeszerzés révén választanák ki azt a terjesztői céget, amely aztán ellátná könyvekkel az iskolákat. A hazai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a pályázatokon rendszerint az győz, aki már-már irreálisan alacsony árat kínál, vagy fogad el. Vagyis a minőség másodlagos szemponttá válik.

Esztergályos Jenő szerint a szaktárca helyes irányba megy e téren, de a kapcsolódó részeken van mit finomítania.

– A dolog lényege az, ha az állam adja a pénzt, akkor joga van látni, hogy mire és hogyan megy el az összeg. Vagyis felügyelni kívánja a tankönyvellátást. Volt olyan elképzelés, hogy a posta szállítsa ki a tankönyveket. S bár van raktárkapacitása, véleményem szerint ez mégsem járható út. Ugyanis hiba lenne leírni az eddigi terjesztőket. Több évtizedes tapasztalatuk aranyat ér, s nem elhanyagolható az a kapcsolati tőke sem, amellyel az adott településeken rendelkeznek. Tehát a szaktárca elképzelésein még finomítani kell. Értem én, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben az állam több terhet kíván rakni ránk, de mégis azt mondom: egyensúlyban lévő, normális terjesztést kell közösen alkotnunk. Olyat, amely érdeke az iskolának, jó az államnak és persze nekünk, kiadóknak is. Egy biztos, a szakmát nem adjuk, ebbe nem engedünk beleszólni, és a kialakított minőséghez ragaszkodunk. Végtére is a gyakorlat majd megmutatja, mennyit ér az új koncepció.